Irodalmi hivatkozás

A szerzők 42 rövidlátó, illetve rövidlátó astigmiás páciens esetében vizsgálták és hasonlították össze a különböző típusú lebenykészítés után végzett LASIK műtétek eredményét.
A páciensek egyik szemén a lebenyt hagyományos mechanikus mikrokeratommal (Hansatome, Bausch&Lomb, Rochester, NY) készítették, a másik szemén pedig lézeres eljárással, kés nélkül (Intralase FS, Intralase Corp., Irvine, CA). Műtét után 1, 3 és 6 hónap múlva vizsgálták a látásélességet, a reziduális törési hibát, a kontrasztérzékenységet, a szembe vetülő fény szóródásának mértékét, illetve a szaruhártyáról való visszaverődésének mértékét, mely az állományában létrejövő homály (haze) mértékét tükrözi. Ez utóbbi 1 hónappal a műtét után 6%-kal több volt a lézeres lebenykészítéssel operált szemek esetében, 3 és 6 hónapnál pedig nem mutatkozott különbség. A többi vizsgált paraméter tekintetében nem volt jelentős különbség a két eljárás között. 1 hónappal a műtét után a lebenyvastagságot vizsgálva egyik módszer esetében sem volt statisztikailag jelentős eltérés a tervezettől. Három hónappal a műtét után 7 beteg a hagyományos lebenykészítéssel operált szemét ítélte jobbnak, 5 páciens a lézeres lebenykészítéssel operáltat, 9 páciens pedig egyáltalán nem érzett különbséget a kétféle módon operált két szeme között. A szerzők következtetése szerint vizsgálatuk alapján - bár a korai posztoperatív szakban a szaruhártyáról történő visszaverődés (haze) kissé nagyobb mértékű a lézeres lebenykészítés esetében, - a lebenykészítés módja hat hónappal a műtét után már nem befolyásolja a műtét eredményét; a páciensek pedig nem éreztek különbséget a két különböző lebenyképző eljárással operált szemük látásminősége között.

A szerzők a szaruhártya szöveteiben bekövetkező morfológiai változásokat hasonlították össze hagyományos mechanikus (Hansatome) által készített, illetve Intralase Pulsion FS femtoszekundumos lézerrel végzett lebenyképzés után elvégzett LASIK beavatkozás után. A vizsgálatot új generációs Heidelberg Retina Tomograph II / Rostock Cornea Modul konfokális mikroszkóp segítségével végezték.
12 páciens 24 szemén történt lézeres, 10 beteg 20 szemén pedig hagyományos mechanikus lebenyképzés.
A műtét utáni hetedik napon mindkét csoportban keratocyta-transzformáció mutatkozott, amely valószínűleg az interface alatti celluláris aktivációval hozható összefüggésbe. A lézerrel készített lebeny mikroszkóposan éles széllel bírt, valamint epithel-dugóval (a seb-hézagot kitöltő epithel-sejtek összességével). Két hónappal műtét után az Intralase-lebeny még mindig jól definiált szélénél szekunder fibrózis volt megfigyelhető. Idővel ez a reakció csökkent, a környező stromából eredő, zsugorodó heget hagyva. A mechanikus mikrokeratómmal készült lebeny széle kevésbé jól identifikálható fibrotikus heg képét mutatta, epitheldugó nélkül.
Vizsgálatuk alapján a szerzők arra következettek, hogy a kétféle lebenyképzési eljárást követően elvégzett műtétek után az interface hasonló morfológiai tulajdonságai az azonos excimer lézerrel elvégzett fotoablációnak köszönhetők, bár az Intralase-lebeny szélénél nagyobb mértékű fibrotikus hegesedés volt megfigyelhető.

A szerzők vizsgálatuk során különböző típusú lebenykészítés után végzett LASIK műtétek eredményét hasonlították össze. 16 páciens 27 szemén a lebenyt hagyományos mechanikus mikrotómmal (Hansatome, Bausch&Lomb, Rochester, NY) készítették, 14 páciens 28 szemén pedig femtoszekundumos lézeres eljárással, kés nélkül (Intralase FS, Intralase Corp., Irvine, CA).
A beavatkozás után vizsgálták a látásélességet, a maradék refraktív hibát, a magasabb rendű aberrációkat, kontrasztérzékenységet és a szaruhártya érzékenységét.
Maradék refraktív hiba, posztoperatív legjobb korrigálatlan látásélesség tekintetében nem volt különbség a két csoport között, sorvesztés nem fordult elő. A magasabb rendű aberrációk vonatkozásában sem mutatkozott különbség, kivéve a szférikus aberrációt, ami mechanikus mikrokeratóm esetén nagyobb volt. Az Intralase csoportban a kontrasztérzékenység értéke mezopikus körülmények között 12 és 18 ciklus/foknál jelentősen javult a műtét után.
Az Intralase csoport szaruhártya-érzékenysége gyorsabban regenerálódott, a perifériás területeken a műtét után 3 hónappal közelített a normálhoz.
A femtoszekundumos lebenyképzésnek tehát lehetnek előnyei, bár az Intralase femtoszekundumos lézer elsőbbrendűségét jelen vizsgálat eredményei nem támasztják alá, kivéve a szaruérzékenység korai regenerációja, illetve kisebb mértékben a szférikus aberráció és a kontrasztérzékenység vonatkozásában.